Blogolni pedig…szükséges?

Világéletemben szerettem írni. Volt, aki azt mondta: tudok is.

Világéletemben nyitott személyiség voltam. Szerettem és szeretek beszélgetni, megosztani a gondolataimat.

A barátnőm szerint a blogolást nekem találták ki. És mégis…

Néha eltűnődöm, jó-e ez így. Jó, ha a gondolataimat azonnal – ha nem is papírra, de billentyűzetre (képernyőre?) vetem? Nem valamiféle erőltetett, túlzott magamutogatás ez?

Néha elbizonytalanodom. Nem fogok-e megváltozni attól, hogy blogolok? Akarom-e, hogy természetes legyen: ha eszembe jut valami, azt nem tovább-gondolom, nem őrzöm meg magamnak, nem dédelgetem, hanem kiplakátolom?

A választ nem tudom. Mindenesetre blogolok.  Mert blogolni….szükséges?