Kábé ma egy éve, hogy –sürgős munka kellős közepén – a mindenféle naprakész vírusirtók ellenére sikerült összeszednem valami igazán hatékony kártevőt.
Az a nap igazi rémálom volt.
Összeomlott a gépem, és ott álltam, mint Bálám szamara.
Eleinte azt hittem, olcsón megúszom a dolgot: alapszoftverek telepítése, majd mentett adatok vissza, és már kész is, ott folytathatok mindent, ahol abbahagytam. Még meg is veregettem a vállam, milyen ügyes vagyok, nem volt haszontalan az adatok rendszeres mentése.
Aztán a férjem lehűtötte a kedvemet, mondván: ami a zűrt csinálta, ott búvik valahol a mentett adatok között, jobban járok, ha nem nyomom fel az egészet újra, kritikátlanul.
Először kétségbe estem.
Aztán vettem egy mély lélegzetet, és nekiláttam.
Ééés…itt jött a fordulat.
Kedvtelve néztem végig a szép, tiszta, áttekinthető asztalomon, majd ahogy eszembe jutott, feltelepítettem a legfontosabb dolgaim. Innentől azok és csak azok kerültek fel, amikre szükség volt. Az összes többi, magammal cipelt felesleges cucc, dokumentum, beszkennelt majd ki nem törölt kép, letöltött pdf ott pihen a külső merevlemezen, békében, háborítatlanul.
Néha az életben is van ilyen pillanat: bármilyen nehéz, magad mögött kell hagynod a múltat, a ballasztokat, amit eddig cipeltél, és újra, vagy újat kell kezdened.
És ez az életben sem könnyű. Néha elég hozzá egy nagy levegő, egy tavaszi nagytakarítás, amikor a poros, megunt holmijaidat kidobálod, hogy helyet csinál a frissnek, az újnak, annak, ami valóban fontos. Ami nem a múlt, hanem a jövő.
De néha a kényelem győz. Ilyenkor égszakadás-földindulás kell, hogy megtedd. Katasztrófa, ami rákényszerít a változásra.
Nem könnyű, de minden kataklizmát, ami a régi életünket szétdúlja, ilyennek kellene tekinteni. Egy új élet kikényszerítőjének, kezdetének. Amire, ha sok év távolából visszatekintünk, azt mondjuk: akkor nehéz volt, de most már örülök, hogy így történt.
Lássunk neki! Az első lépések nehezek. De később hátha élvezni fogjuk.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: