Vagyis: ötvenen túliaknak, öt éven aluliaktól…
Egy gála tanulságai – avagy nem szégyen tanulni a gyerekektől!
Amit persze mindig is tudtunk.
Ma délelőtt réges-régi barátnőm (ő is klubtag persze) országszerte híres mozgásművészeti iskolájának évzáró gáláját néztem meg. Nem a reklám helye, de mint mindig, ma is remek volt. (Ízelítő a műsorból alább).
A felhőtlen szórakozás mellett gondolatindítónak is jó volt a gála. Megmutatta, milyen fontos megtartó erő a közösség. Az csak alap, hogy az egyes műsorszámokban mennyire átjött az egymásért, egymással együttműködve munkálkodás öröme és felelőssége. Az igazán nagy élményt az a nagyon pozitív hozzáállás jelentette, amit annyira jó lenne a mindennapi életben is megtapasztalni.
Mire gondolok? Pici lánykák izgulnak a színpadon, szól a zene, a begyakorlott koreográfiák néha megdöccennek kicsit – elsősorban az izgalom okán. Első lecke: aki ront, nem szepeg, vidám mosolyt küld a közönség felé, felkapja az elejtett labdát, kibogozza az engedetlen kötelet, és mintha mi sem történt volna, folytatja a gyakorlatot a többiekkel. Nem görcsöl a kudarcon. Második lecke, ezúttal a közönségtől: az egyik kislány, talán hatévesforma, annyira lámpalázas, hogy teljesen leblokkol. Mindent elront, ami rontható, legörbülő szájjal, fejét lehajtva csetlik-botlik a színpadon. Olyan hatalmas, szívből jövő meleg tapsot kap, hogy a könnyei pillanatok alatt felszáradnak – percekig ünnepli a közönség.
Harmadik lecke: Terv szerint nyolc lányka adná elő a számot, szigorúan párokba rendeződve, erre épül a koreográfia. Igen ám, de az egyik ötévesforma gyerkőc párja megbetegedett, így egyedül kell kiállnia. A mozdulatok nagy része pár nélkül kivitelezhetetlen, ő mégis ott áll, dacosan, és csinálja, csinálja. A szám végén persze, hogy a legnagyobb tapsot kapja – boldog mosollyal távozik.
Azt hiszem, tényleg van mit tanununk. A gyerekektől, egymástól, egymásról. És hogy jól induljon a nap, íme egy részlet az előadásból, ezúttal a nagylányokkal. Ne feledjétek: ha kitartóan haladunk a cél felé és összetartó csapat is van mögöttünk, előbb-utóbb ilyen csaodaklassz harmónia lesz a kezdeti csetlés-botlásból!
Zene: (Lady Gaga – Fernando a Vitamin String Quartett feldolgozásában, koreográfia: Pers Júlia)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: